Vizuális történetek a valóság
és az érzelem határán.
"A fényképezés nem a valóság rögzítése —
hanem az érzelem formába öntése."
Budapest utcáin nőttem fel fotografálva — mobiltelefon a zsebemben, fejemben a kérdés: mi az, ami egy másodperccel korábban még látható volt, és most már örökre elveszett?
Elsősorban portré, utcafotó és városképek területén dolgozom. A fekete-fehér az elsődleges kifejezési formám — nem esztétikai döntésként, hanem mert a tónusok kényszere pontosabb gondolkodásra szorít kompozícióban és fényben egyaránt.
A legjobb képeim nem tervezett szituációkból születtek. Hiszek a jelenlétben, a türelemben, és abban, hogy a fényképezőgép a figyelem iskolája.